2013. augusztus 18., vasárnap

5. rész - Választanod kell

Most az egyszer nem szeretném tovább húzni a szót, hiszen nem is tudnám. Kifogytam. Egyszerűen lefagytam mikor megpillantottam, hogy 19 ( !!! ) olvasóm és 5 kommentem van! Köszönöm. Köszönöm mindenkinek! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de rengeteget töprengtem azon, hogy akkor most folytassam-e vagy sem, de sokak tanácsára elhatároztam, hogy nem érdekel hányan nem olvassák, addig ameddig tudom, hogy vannak akik igen, és szeretik. Na hát akkor, kezdjük is... :* 





- Anya! Mióta nézed? - kérdeztem, miközben elvettem a müzlis dobozt, és figyeltem ahogyan a darabkák a tálamban kötnek ki 
- Nemrég kezdődött, nyugi. - nevetett fel 
- Na, akkor jó! - vigyorogtam a TV-t bámulva 

 Igaz, hogy a műzlidarabok sikeresen a tálamba kerültek, de a tejet újra mellé öntöttem. Igen, sikerült újra egy nagy tócsát csinálnom az asztal közepére. Szerintem már senki nem lepődött meg ezen. Anya a kezembe nyomta a törlőkendőt, majd lassan feltöröltem. Alex már nagyban ette a reggelijét, mikor elnevette magát, és megcsinálta helyettem is a kajámat. Szerinte így volt a legbiztonságosabb. Anya csak nevetett. Rajtam-e vagy a filmen, fogalmam sincs. Lassan sikerült mindenkinek megreggeliznie, majd elpakoltunk az asztalról. Kivettem a hűtőből egy-egy banánt, majd egy puszit adtam anya arcára, és felszaladtunk a szobába. Alex szó nélkül kikapta a kezemből a gyümölcsöt, és rögtön enni kezdte. Erre csak hangosan felnevettem, már megszoktam. Felültünk az ágyra, és törökülésben ettük meg azt. Vicces volt, mivel Alexnek letört a fele, és a párnámon landolt. Semmi baj. 
 Miután befejeztük, kidobtuk a szemetesbe a héját, és gyorsan kifeküdtünk az ágyon. Átbeszéltük az egész tegnapi estét, és elhatároztuk, hogy ami ott történt, szépen elfelejtjük. Mintha meg sem történt volna. Ezek után, hirtelen, tovább kezdtem faggatni Patrick-al kapcsolatban. Egy órán keresztül újra sikerült neki, csakis róla áradoznia. Ahogyan mesélt, csak jót tudtam kivenni belőle. Nem lehet egy rossz természetű ember..szerintem. Viszont idővel biztosan kiderül. Miután Alex befejezte a mesélést támadt egy ötletem. Így is egész nap a szobánkban kuksoltunk. Rég nem voltunk kint, úgy igazából. Elhatároztam, hogy ez a nap egy 'tökéletes csajos nap' lesz!

- Alex, mit szólnál ha sétálnánk egyet, vagy akár beülnénk a McDonald's-ba? Talán vásárolhatnánk is. Szóval egy csajos napra gondoltam, amúgy is régen kapcsolódtunk úgy ki.. - mosolyogtam rá
- Szerintem nagyon jó ötlet. Megyek és kiválasztok valamit. Te mibe jössz? - állt fel az ágyról
- Még nem tudom, valami elegánsra, de mégsem túl kihívóra gondoltam. És te? - gondolkodtam

 Alexnek sosem volt a kedvence a magassarkú. Így inkább valami klassz tenisz cipőt, farmert és pólót vett fel. Fantasztikus ízlése van. Igaz, eltérő az enyémtől, mégis jó. Olyan egyszerű, de nagyszerű. Az én stílusom viszont érdekes. Nyolcadik osztályban változott meg. Azóta is, még mindig a kedvenceim a masnis, és a pöttyös cuccok. Ezt mindenki tudja már. Alexnél is ugyanez a helyzet a Brit zászlós cuccokkal.
 Nem sok idő elteltével Alex olyat kiabált, hogy azt hittem betörik az ablak. Egy pingvin volt a kádban. Ezért ijedt meg ennyire. Várjunk csak egy pingvin ( ? ). Nem hiszem el! A húgom haza hozta már megint. Ez már nem normális dolog. A húgomnak szokása, hogy titokban behoz néhány állatot, a mellettünk levő állatkertből. Hogy hogyan? Ne kérdezzétek! Utoljára egy kis majom ugrált a hűtő tetején. Szerinte annyira "cukiii". Viszont ez a pingvines dolog kicsit durva. Gyorsan szóltam apunak, aki kihívta az állatkertben dolgozó embereket, így néhány perc múlva meg is érkeztek, és kivitték a kádban levő pingvint. Alex-el csak bámultunk, majd a semmiből ránk tört a röhögőgörcs. Később viszont eszembe jutott, hogy nekünk készülődnünk kell. Ez volt életünk leggyorsabb elkészülése. Pontosan két óra alatt, teljesen készen álltunk az indulásra. Alex mint mindig ma is tiszta "cool" cuccokban állt meg előttem.
Nem tagadom, ő az én másodlagos húgom. Csodálatos.

Tudom, hogy azt mondtam elegánsabb ruhát vennék fel, de, aztán elgondolkodtam azon, hogy minek is? Mostanában igaz, hogy odavagyok a ruhákért és a magassarkúért, de ez nem én vagyok. Sportos cuccokban szoktam általában lenni. Alex is kényelmesen felöltözött, mégis fantasztikusan mutat. Szürke convers cipő, rövidnadrág, Brit zászlós póló, táska és még sorolhatnám. Egyszóval nagyon klassz. Hamar megkerestem a  Vans cipőm, emlékszem nemrég kaptam Alex-től születésnapomra. Igen, a Vans az egyik kedvenc cipő márkám. Tökéletesen ismer. Na de, nem szeretnék erről is újra, egy egészt regényt írni. Végül ennél döntöttem. Szerintem nekem tökéletes. ->

Már az ajtóban álltunk, indulásra készen, mikor anya rohant utánunk és megkért, hogy vegyünk neki nutellát, mivel palacsinta lesz estére. Gondoltam magamban, 'ennél jobb már nem is lehet'. Lassan kisétáltunk. Az út szélén megálltunk, majd elgondolkodtunk, merre is menjünk előbb. Alex hirtelen megragadta a kezem és átszaladtunk az úton. 

- Te nem vagy normális? Szinte elütöttek! - tettem mindkét kezem a szívemre.
- Azt ne mondd, hogy nem volt vicces! - nevetett, miközben levegőért kapkodott.

Közben megbeszéltük, hogy előbb beülünk a McDonald's-ba. Az egész utat végignevettük, majd mikor megérkeztünk, Alex erőre ment, mert ő akarta nyitni az ajtót. Pár percig próbálta nyomni, de nem sikerült neki. Na, akkor ez volt az a pillanat, mikor nem bírtuk abbahagyni a nevetést. Mindenki minket nézett. Kinyitottam az ajtót, majd "szépen" bementünk. Az emberek furcsán néztek ránk. Vajon miért? Nem tudom. Rendeltünk, majd leültünk egy számunkra megfelelő helyre. Egymással szembe. Minden jól ment, ameddig két srác a másik asztaltól nem kezdtek el minket, enyhén szólva 'bámulni'. Furcsa volt, talán ijesztő. 
Szerintem nem néztek ki rosszul, de Alexnek ott van Patrick. Viszont a szőke srác egyszerűen tökéletes volt. Nagy kék szemei voltak! Ahogy láttam, pont az mosolyodott el, mikor ránéztem. Jó, ez kezdett kicsit gyerekessé válni. Ránéztem Alexre, afféle 'most mégis mi a fenét csináljunk' fejjel, ő pedig csak elkezdett nevetni. 

- Sziasztok! - ültek le a mellettünk levő asztalhoz
- Öhm, sziasztok! - köszöntem vissza

Kicsit ciki volt, viszont ki a fenét érdekelt akkor? Két tök menő srác ült le mellénk! Convers cipő, csőszárú farmer, klassz felső, és a sapkájuk. Eszméletlen. Mindketten tökéletesek voltak. Különbözőek voltak, mégis valahogy egyformák. Az én kiszemeltem már elmondtam, de huh, nagyon huh. Nagy kék szemek, szőke borzos haj. A másik pedig úgyszint, csak barna borzos haj, és csokibarna szemek. Nagyon aranyosak. 

- Az én nevem Tamás. Avagy Tomi! A tied? - mosolygott rám a szőke 
- B..Betti vagyok. - próbáltam nyugodt maradni
- Szép név. 
- Köszönöm. 

Alex csak forgatta a fejét, vagy rám, vagy Tomira nézett. Majd egy pillanatra ránézett a barnára. 

- Te szépség? Hogy hívnak? - fürkészte Alexet a barna hajú srác
- Alex. - vágta rá hirtelen 
- Aham. Én Bond vagyok. 
- Tessék? - nevetett Alex
- James Bond! - emelgette a szemöldökét a furcsa srác

Érdekes egy személy. Kérdően ránéztem Tomira, mire ő csak a fejére csapott, és annyira cukin elnevette magát, majd közelebb jött, és a fülembe súgta, hogy a barátja amúgy Peti, csak néha kicsit idióta tud lenni. 

- Ember, viselkedj! - csapta tarkón Tomi 
- Jó na! Csak gondoltam én is mondok valami menőt! - grimaszolt vissza 
- Nem sikerült! - nevetett

Komolyan olyanok voltak mint két kisgyerek, vagyis mint mi. Vicces volt. Nem tudtam mit tegyek, ezért halkan köhögtem egyet, mire mindenki elhallgatott és rám nézett. Értették a célzást. 

- Áh, bocsi. Csak ez az idióta, néha nagyon idióta! - mondta Tomi, mire mindenkiből kitört a röhögőgörcs
- Szóval idióta az idióta? - piszkáltam egy kicsit
- Nem úgy akartam mondani, hanem.. 
- Mostmár nem magyarázod ki magad! - szóltam közbe, mire ő felemelt szemöldökkel, és gúnyos mosollyal figyelt, madj hirtelen közelebb hajolt hozzám
- Szóval így, Betti! 
- Szóval így, Tomi! 

Erre mindketten elnevettük magunkat, és tovább beszélgettünk. Egy kis idő múlva Peti bevallotta, hogy nem ő James Bond, hanem ő csak simán Peti. Majd Alex rámnézett, nem tudtam mit gondoljak, viszont ismerem ezt a nézését. Alexnek tetszik Peti! De mi a fene lesz Patrick-al? Választania kell. Szegény. 
Alex nagyon kínos helyzetbe került, és ez szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy Petinek is tetszik Alex. Tudom, hogy még csak ez az első alkalom, de később már túl késő lesz! Alexnek most kell döntenie. Peti továbbra is próbálkozni fog nála, és Alex nem fog tudni ellenálni. Úgyszint Patrickal. Azonnal választania kell. Valamit tennem kellett, ezért eldöntöttem, hogy most azonnal beszélek vele. 

- Öhm, mindjárt jövök. - álltam fel, mire szerencsére már ismerjük eléggé egymást, Alex rögtön kapcsolt
- Én is megyek. 

A fiúk csak bólogattak, mi pedig kimentünk a mosdóig. Mikor beértünk, alaposan bezártuk az ajtót, és körbenéztünk. Szerencsére senki nem volt ott, ezért közelebb mentem Alexhez. 

- Tudom, hogy nehéz, viszont.. Alex! Választanod kell... 




Szerintetek Alex mit fog tenni? Kit fog választani? Petit vagy Patrickot? Nehéz dolga lesz. Nagyon nehéz. Hamarosan viszont ez is kiderül! Kíváncsiak vagytok? Ha igen, kérlek írjatok komikat, nagyon szívesen várom őket, hiszen már annyiszor elmondtam. Borzasztó sokat jelentenek nekem! Ha olvassátok és tetszik, kérlek iratkozzatok fel, kommenteljetek bátran. Köszönöm! Puszi! :*